Az olasz meló - Trieszt

Az olaszok. Eddig totál ellenszenvesek voltak, filmekből. Olyan üvöltőzős, hangos népségnek tűntek, a pasik meg vagy szoknyahajhásznak vagy mamma függőnek. A kajájukat szerettem, de az itthoni olasznak nevezett nem igazán jött be. Így Olaszországba sem akartam soha eljutni.
Aztán megismerkedtem néhány olasszal Stuttgartban, és kiderült egyáltalán nem olyanok, mint amilyennek elképzeltem őket. Sőt. Nincs is más ismerősöm Germániában, csak olasz :)

Karácsonyra kaptam egy olasz útikönyvet, magamtól egy navigációs szofvert, Jefftől pedig egy autós mobiltartót. Adta magát a feladat: letesztelni a szoftvert élesben :) Így történt, hogy nem bírtam megülni a fenekemen, és karácsony másnapján belecsücsentem Pocakba, és írány a napfényes Itália.
Facebookon meghírdettem egy játékot, minden este kitettem egy képet, aki először kitalálta hol jártam aznap, kapott egy kis ajándékot az adott helyszínről. :) Persze ennek a hátránya az, hogy csak anyámnak mondhattam el, hogy éppen hol járok :D

Az első állomás Maribor volt, Szlovéniában. Itt van egy kb 450 éves, még termő szőlő. Sajnos a bor várhatóan drága volt, de legnagyobb meglepetésemre nyitva volt a múzeum karácsonykor! Több helyi boruk is volt, egy Chardonnaybe ruháztam be. És volt Kámaszutra pózokat ábrázoló csokijuk is :)

   

Szlovéniában bizonyos helyeken már hó volt, és a naplemente környékén értem az olasz határhoz, a legszebb színeket látva! Nagyon sajnálom, hogy nem álltam meg képet csinálni :(
A szállásom Banneben volt, egy picike helység kb 4 utcával, de Trieszthez tartozik. Mivel utcanév az nem volt, a házakon pedig nincsenek sorszámok, beletelett egy kis idő, mire néhány helyi eligazított, olaszul természetesen, hogy hol is van a hotelkám. A tulaj tökéletesen beszélt angolul, mindent elmagyarázott és kaptam magyar nyelvű Trieszt térképet és leírást :) Mivel még csak 5 óra volt, vissza is ugrottam az autóba, hogy megnézzem hol van az a híres Miramare kastély. Legrövidebb útvonallal Trieszt szerintem legszűkebb és legmeredekebb utcáin száguldoztam lefelé, sikongatva és nevetve egyszerre, közben a tengert csodáltam, már ami sötétben ugye látszott belőle. Visszafelé ugyanez az út már nem volt ennyire vicces, vagy én vagyok béna vagy Pocak nem szereti az emelkedőket (esetleg mindkettő). Épp azon imádkoztam, hogy senki ne jöjjön szembe, mert egy autó fért el az úton. Persze, hogy jött. :o Én meg szépen mentem előre, a fiatalember pedig volt annyira udvarias, hogy visszatolatott :) Fordítva nekem nem ment volna :D

Másnap gondoltam kipróbálom a leggyorsabb utat a legrövidebb helyett. Azt hiszitek jobb volt? Nem :))) Még meredekebb őt, hajtű kanyar, amit be sem tudtam venni, csak oda-vissza tolatgatva :D
A kilátás a hegyről viszont lenyűgöző volt, először láttam az Adriát, csodálatos, ez kérem szépen szerelem volt elsőlátásra:

 

A tengerparti sétány Miramare felé (Viale Miramare):

         

Ez pedig ő, a kastély. Nekem eddig csak a túrai tetszett, de ezt... szívesen elfogadnám, el is kezdek gyűjteni rá! A lakásavatóra mindenki legyen szíves hozni magával kaját és piát, mert pénzem ilyesmire már nem fog maradni :) Kicsit Sándor Mátyásos, nem? De.

       

Már előző este feltűnt, hogy parkolni szinte lehetetlen, annyira zsúfolt a belváros, ezért egy parkolóházba tettem le Pocit a kastélylátogatás után. Nem kellett volna csodálkoznom, hogy a felhajtó az emeletre ugyanolyan szűk és meredek, mint az utcák :) Totál beszarás vezetni Triesztben :)

Canale Grandenál kezdődött a városnézés, azaz a Nagy Csatornánál. Ami tök picike volt :) Koppenhága jutott eszembe róla és a Nyhavn. Jef emlékszel rá? De ott szép színes házak voltak, itt viszont paloták és régi épületek. A tenger előtte pedig csodálatosan kék:

Néhány városkép:

   

Ez pedig Trieszt leghíresebb tere, a Piazza Unità d’Italia, középen a kormányzati hivatallal:

         

Megéheztem :) Nem akartam nagy ebédet, mert beterveztem egy nagyobb vacsit. Ezért csak egy kis bárban vettem falatkákat és fehérbort, 2.5 EUR volt az egész! És azt kell, hogy mondjam, ez volt az egész utazás legfinomabbja: szardiniás, rákos és pármai sonkás bagettkék:

Majd tele pocival megmáztam a capitoliumot :) Nem kéne cigizni... vagy legalább edzeni nem ártott volna többet előtte:

     

Egy római színház darabkát is találtam a dombocska aljában (csak most esett le igazából, hogy Olaszországban a római dolgok egészen egyértelműen odavalók :)):

A vacsorámat pedig a Caffe Tommaseoban fogyasztottam el. Történelmi kávéház, olyasmi mint nálunk a Pilvax. A kaja nem volt kimagasló, a pincér sem volt topon :( Ellenben drága volt.

Visszafelé sétálva pedig néhány naplementés kép:

Nem nehéz Triesztet összefoglalni: izgalmas, mozgalmas, very lively. A tenger pedig gyönyörű! Ide vissza kell jönni tavasszal!