jut eszembe: már egy barátnőm is mesélt mostanában egy legénybúcsús sztorit, ami kisértetiesen hasonlított egy másik sztorihoz... a barátja ment el legénybúcsúra, miközben ők lányok együtt leánybúcsúztak. Megbeszélték, hogy senki nem fog hívni senkit. Végül minden srác telefonált, csak az ő barátja nem... másnap tali, és a srác olyan furcsán néz, olyan más. Végül bevallja, hogy mi történt.. sorsot húztak, hogy milyen sorrendben húzzák meg a megrendelt táncoslányokat. Ő volt az első, és persze a többiek is követték... mert mit szóltak volna a többiek, ciki ha nem, stb... :(((
A nézésről: amikor egy ideje nem találkoztatok (lányoknál a 2 nap is lehet nagyon sok :)), és Te már alig várod, hogy lássad, ő meg elintéz egy gyenge szájra puszival, elkezd mesélni a munkájáról, nem néz rád, jobbra vagy balra forgatja a szemeit, és kerül minden intim érintést. És Te elszomorodsz, mert tudod, hogy ez egy olyan hétvége volt, amiről nem kéne tudnod. Buli, vagy más? Inkább ne kérdezd meg... persze nem bírod ki, hátha mégsem történt semmi. Sokat gondolkoztam, hogy ilyenkor mi a jobb? Ha elmondja, vagy ha nem. Ha tudod, vagy ha hazudnak inkább. Nektek mi lenne a jobb?
Hmm, tudni szeretném inkább. Lehet lesz hiszti, nem kicsi; lenne szomorúság, pár üveg pia, de legalább megmaradna az őszinteség, hogy bármit megoszthatsz a másikkal és ő is elmondja, ha megbotlik.
Sokszor gondolkoztam a nyitott kapcsolatokon, amikor mindent szabad. Ha nem lennék szerelmes, menne is a dolog, de ha szerelemes vagyok, akkor nem. Akkor nem kell más, csak ő.
Ráadásul iszonyú nehéz megbízni valakiben, főleg, ha a szokásosnál több információt tudsz róla, amiket egyébként sosem tudtál volna meg, ha nem barátként indítasz nála. Ilyenkor kell elgondolkozni erősen, hogy mi az amit el tudsz fogadni,és mi az amit nem; mennyire lesz más a kapcsolatotok, ha beleestek ugyanabba a hibákba mint az előzőknél: titkokba, apró hazugságokba, tiltásokba, hisztikbe.
Míg élhetnétek lazán is, elmondhatnátok egymásnak több mindent, tudva, hogy a másik nem úgy reagálna rá, mint egy normális ember, nem hisztizne és nem dobna ki. Viszont esetleg fájna és megbántanád, még ha nem is mutatja ki. Szóval nyitottabb, de fájdalmasabb is. A kérdés ugyanaz: bevállalnád?
nem vallalnam be.
ReplyDeleteMeg ha nem vagyok szerelmes, akkor sem.
Ismerem magam annyira h tudjam, akkor is nagyon bantana. Es szerintem teged is:)
persze, hogy bántana!
ReplyDeletede sokkal jobb elmondani az igazat, mint titkolózni és sumákolni.
az más tészta, hogy én sem bírnám csinálni, mármint a nyitott kapcsolatot.