Skizo állapotban Harryként

2 in 1 Derrick-kel: megnéztük ezt a Gödöllő nevű városkát és Turát.

Gödöllőt eddig mindig csodaszépnek tartottam, de most valahogy egyikőnknek sem jött be.
A Grassalkovich kastélyt néztük meg először, ami ugye szép elölről,

meg hátulról
de az oldalsó részeket már ne nézzük inkább, mert omladozik, nincs lefestve, mindjárt összedől. De rendes vagyok, most is csak szép dolgokat fényképeztem le, mondhatni rózsaszínben mutatom a világot, bár látom a fekete részeket is.

A kastély parkja szép, zöld, kellemes benne sétálni:

Virágocskák a lányoknak és úri cica:

Ezek angyalkák, termésekből van az aljuk. A két kis dundus fokhagyma (nincs szaga!), Kutya kolléganőé és az enyém, a kis karcsú hátul meg anyukámé:

Van lovaskocsizás is (azt hiszem egyszer írok egy „bakancslistát” – na nem vagyok halálomon, tudtommal, hanem inkább wishlist, hogy mi az amire nagyon vágyom meglepiként, a pasimtól… a hintózás előkelő helyen szerepel ;) Mielőtt újabb jelentkezők hada ostromolna meg, kiemelném, a _pasimtól_ … mivel a hintózás igenis romantikus dolog, este, kézenfokva, hmm pezsgőzve? Mint az Only you-ban):

A kastély információs pultjánál Derrick nevéhez híven kivallatta a személyzetet, hogy mit is érdemes megnézni. Kaptunk prospektust a turai Schossberger kastélyról is, ami állítólag kívül már csodaszép, mint egy németországi kastély, de belül még omladozó. Kifelé menet letámadtak minket étterem prospektusokkal, az egyiket – Császárkert étterem - ki is próbáltuk. Köszönjük, finom volt, de nem ajánlanánk senkinek (icipici adagok, még nekem is kevés volt az adag :( És ahhoz képest tök drága). Elköszönni nem sikerült a személyzetnek, rád nem néznek közben sem :(

Ebéd után irány a turai kastély. Valkón át mentünk – apai ágon innen származom. Nagyon szép kis út vezet Gödöllő és Valkó között, mindig utálom, hogy olyankor látok szép tájakat, amikor nem tudok megállni fotózni :o Valkóra beérve az hittem csak fél-falu… általában egy falunál van egy főút, ami átvezet rajta és két oldalt vannak a házak egy sorban. Na itt csak bal oldalt volt először. Aztán amikor elmúlt jobb oldalról a domb, akkor jöttek a házikók is, és egész hosszan tartottak, immár több sorban. Láttunk egy majdnem kispalotát is (kinek jut eszébe falura költözni és kispalotát építeni??? Hogy lehet így dolgozni, és mit csinálnak az emberek hétvégén?).

Gyönyörű repcést is láttunk Vácszentlászló és Tura között, megállni nem tudtam megint. Elhatároztam, hogy fogok csinálni szingli napokat, amikor csak én, Pocak és a fényképezőgépem országot látunk. Mivel gyanítom így is az agyára megyek az embereknek, akik velem jönnek az állandó fotozási mániámmal. Ha tudnák, hogy erősen vissza is fogom magam és kb. fele annyit fotozom, mint szeretnék :o

Tura, a kastély már messziről kilógott a városképből, könnyű volt megtalálni. Ami meglepő volt, hogy fizetni kellett, hogy megnézd (Grassalkovichnál csak a kiállításért kell, ettől függetlenül bemehetsz és sétálhatsz a kertben). No most, ez kivülről sincs ám rendbe rakva :)))) Derrick nagy büszkén meg is jegyezte, hogy „na, hozott már valaki Téged ilyen omladozó helyre?” :))) Valóban nem, köszönöm szépen, egy élmény volt.

Kivülről így néz ki, amúgy meseszép lesz, ha rendbehozzák, már most mesébe illő, vegyüüüüük meg…

Belülről borzasztó, és hideg meg sötét, jó kis fenntartási költségei lesznek, de nagyon nagy fantázia van benne, ez a kedvenc részem (amúgy is imádom a kör alakú kiugrásokat csupa üveggel):

Borostyánnal van befutva kívül, és néhány repedés miatt belül is:

Az emeletre felvezető lépcső alján ez a felirat állt:

persze, hogy felmentünk :))) Bár megkértem Derricket, hogy maradjon le kicsit mögöttem, ne egyszerre lépjünk a lépcsőre, legalább egyikőnk maradjon meg az utókornak.

Hazafelé jövet még beugrottunk cukrászdázni, pont a Városháza előtt (nem igaz, hogy minden menyasszony szép, igenis van rusnya!). A süti fincsi volt, a kávé viszont iciripiciri egy nagy csészében savanyúúúú, fúúúj.
És ki látott már hosszúkás Rákóczi túróst, amiben ráadásul 2 réteg tészta van? Lehet, hogy én vagyok konzervatív, de ne hívjunk valamit X-nek, ha csak hasonlít az eredetihez. Ettől még lehet finom, de akkor se hívjuk annak.

Ha a kókuszgolyóra ráütök egyet, és kilapul és beleszúrok egy rosebni darabot, akkor ne hívjuk kókuszgolyónak többé. OK, most jöhettek azzal, hogy ez konyhaművészet. :)

Mostanában ha elrontanak valamit az emberek, hajlamosak rögtön kiemelni, mintha direkt így készült volna és művészetnek titulálni… művészet a seggem… pl valamelyik marcipánmúzeumban (jelentkezzen az, aki emlékszik rá) volt egy nagy átlátszó doboz, amibe selejtek voltak beledobálva, nem tudom milyen céllal, én szégyellném kitenni a bugos kódjaimat és fizettetni még belépőt is értük :)