Még ebédnél ijesztgettek a srácok, hogy Derrick milyen ha játszik. Viccnek tűnt, de a bowlingozása alapján nem is annyira vicc :))) Szóval a végén nem mentem el. Szerintem hetekig nem fog hozzámszólni, utána meg úgyis elhúzok 6 hétre Finnbe. Szóval majd júliusban beszélünk legközelebb :o Tuuudom, szemét vagyok.
Beszélgettünk arról is ebédnél, hogy összeköltözünk. Mármint Derrick-kel. A srácok próbáltak ijesztgetni az ezzel együtt járó pótcselekvésekkel, mint mosás, teregetés, takarítás, mosogatás... hát mit mondjak, ha már éltél együtt valakivel, ráadásul feleség is voltál, akkor ezek alap dolgok. Sőőőőőt, még hiányzik is nagyon, hogy nem tudok kiről gondoskodni :( Úgy megszoktam, hogy van kiről. És jó érzés, mert van valakim és nem vagyok egyedül a Nagy Világban. Nő vagyok, ez az alaptermészetem, imádok adni, és a legnagyobb öröm, ha ezt értékelik. Egy mosoly, egy köszönöm, egy puszi, egy ölelés. Azt hiszem nem dolgozom drágán :) Hmm, na most lehet, hogy megfogtam miért nem szeretek itthon lakni: senki nem értékel semmit, minden magától értetődik, sőt elvárják, amit nagyon nem szeretek. Sosincs egy jó szó :( Ha hazajöttem a nagy útról, erősen elgondolkozom hogyan tovább.
Na de sport: RR egyveleg ma is, csak bemelegítésnek szántam, de már az első guggolásnál éreztem itt gondok lesznek, a térdem olyan szépen beállt egy írányba, ahogy kell, aztán jött a recsegés-ropogás, és a korlátozott mozgás. Végén jó kis BA hasizom, lazít, elbóbiskol a szőnyegen. Futás elmaradt, pedig szerettem volna, de 2 nap múlva csak sántikálni tudnék, ha túlerőltetem.
Pontosan mire is tetszik gondolni? Emlékeim szerint talán én voltam az egyetlen aki nem nekifutásból, hanem "sétából" engedte el a golyót, szépen lassan ;) (ja és mikor megyünk megint? )
ReplyDeleteAmúgy meg hozzád nem szólásról szó sincs, csak mostanában bent nem nagyon van időm beszélgetni, "kint" meg nem tudok ha nem jössz el :( Nade majd ha egy fedél lesz a fejünk felett... :)