FutaBoci / második edzés

Gondoltam fog a fene futni szombatig, annyira azért nem szeretem. Meg ha esetleg szarul megy, akkor a végén nem bírom rávenni magam, hogy kimenjek a ligetbe :) De Jef rábeszélt, hogy talán nem kéne kivárnom a szombatot, hogy a Városligetben essek össze. Na most kicsit elkezdtem parázni, ilyen kondival egyedül kimenni, és még mindig senki nem jelentkezett - anyut hívtam szigorúan kisérőnek, de olyan elkeseredett képet vágott, hogy inkább maradjon itthon.

Szóval akkor kedd a futásé. Természetesen az edzőcipőt bent hagytam a cégnél, hol máshol. Pedig délután még eszemben volt, hogy haza kéne vinni estére. Amúgy rájöttem, hogy marha lélekemelő márkás cuccokban edzeni: ha nem megy, legalább azt mondhatod, hogy OK, béna vagyok, de legalább jól öltözött :) Ebből ma csak a kedvenc topom jött be, mert a gatyóm is a cégnél van (éljen a hetek óta tervezett squasssshh).
Na de miben fussunk... van egy elég idétlen sportszerű cipőm, mondjuk picit nagy rám, de sétálni és túrázni kényelmes. A magassarkút inkább nem próbálom ki.
És hogyan fussunk... az edzőtervek mind azt írták, hogy 5 perc futás, 5 perc séta, felváltva stb... hahaha, simán végigfutom a tervezett távot, mit nekem váltóedzés!

Rövid ugra-bugra, bemelegítés után nekivágtam az utcának.
Az első 20 méteren eszembe jutott, hogy olvastam régen valami cikket a futócipők szükségességéről, majd az is, hogy utoljára amikor futottam rendszeresen, kb 60 kg lehettem...
100 méter után, hogy Jef egy zseni,
200 méter után, hogy én barom vagyok... és mikor lesz már a sarok, mert akkor lehetne mégis felváltva csinálni, sarkonként futni vagy sétálni.
Első sarok halleluja, tüdőcsere, hordágyat ide, valakiiiii....
Második sarokig kicseréltem az oxigéntartályt odabent, újabb nekifutás.
Harmadik sarokig - igazából itt lenyomtam 2 utcát is. Most már könnyebben ment, a térdemet is sikerült átverni, nem érezte már 2 mázsásnak a súlyt. Utca végére viszont még mindig borzalom volt eljutni.
Közben iszonyú jó az illat, mintha hársfa lenne, de igazából csak gesztenyéket látni mindenhol. Eszembe jutott mennyit sétáltam erre. Magányos farkincaként 13 éves korom óta, a kedvenc esti-éjjeli sétáló útvonalam. Álmok, ábrándok - sajnos többségük beteljesült (vigyázz mire vágysz! :)), vizsgák előtti ellazulások, relax.
Ötödik sarok - séta közben eszembe jutnak régi kis és nagy szerelmek. Mindenkinek különleges az első??? Bennem elég mély nyomokat hagyott. Nem éppen szép emlékek, de ennyi idő távlatából már alig emlékszem a rosszakra, illetve rezignáltan tovasiklok felettuk, mintha nem is velem történt volna meg (hiszti, néhány pofon, sírás, rúgás, zokogás, fenyegetőzés, kés, boxer, pisztoly... ki nem szarja le, régen volt, a seb begyógyult, lila foltok eltűntek, a könny felszáradt, a kés és a boxer sosem engem talált el, hanem a falat; a pisztoly nem volt megtöltve, és anyám életében először és utoljára jókor nyitott be a szobámba :)) De akkor sem fáj, már. Néha egy hasonló szituációban még bevillan egy régi rossz emlék, és összerándulok, de legtöbbször el tudom hessegetni, hogy ááá, ez messze nem ugyanaz a szitu, ő itt mellettem egy jó ember velem.
OK, ez egy hosszú utcaszakasz volt :)))
Sarok x: újabb 2 utcányi futás, az a büdös eb még mindig él, és még mindig halálra rémiszt, ha elfutok a kapu előtt. De kiértem a parkba. Ej, de sokat ücsörögtem itt a csillagokat nézve.
Egy nagyon szép templom áll a közepén, ókori görögös beütéssel, irtó jól lehet meditálni az oszlopok előtt. Csak sajna az utóbbi pár évben beköltöztek az árkádok alá hajléktalanok :((( Én sajnálom őket, de nincs olyan park, ahol ne lennének, és marhára idegesítő, hogy már le sem merek ülni a padokra. :o
A park után 2 rövid sarok futás, 1 séta és újra egy hosszabb szakasz futása, és körbe is értem szépen. Hááát, ez egy múltidézés volt :)))

Eredmény:
futás: 1300
séta: 850

Hát ez siralmassssss :(((( Most elkeseredtem, sokkal többnek tűnt.
Haaah, na nem baj, van még 3 napom.