A zöld manó - The green elf - D5

Az első igazi kirándulós napom, alig élek :) Az egyik legnépszerűbb ír helyen jártam, nem gondoltam volna, hogy a havon és vulkánon kívül szinte mindennel találkozok pár órán belül.
The first real hiking day, I am barely alive :) I visited today one of the most popular Irish place, I had no idea that except snow and volcano I will meet everything in a couple of hours. 

Glendalough
Több, különböző nehézségi fokú útvonal közül lehet választani, én csak azért, mert nem akartam 2 óra alatt végezni, a leghosszabbra szavaztam. És mivel egyedül utazok, ezzel el is dőlt melyiken megyek :)
Ez pedig a turista központtól a narancssárga, majd a fehér és legvégén a szürke színű volt. Térképen összefirkáltam, a narancssárga csík a teljesített útvonal, a fenti linken megnézheti, akit érdekel az eredetit. Összesen kb 13 km, 500 méter szintkülönbséggel (ami 2-3 km-be volt besűrítve :o) 6 óra alatt.
There are more routes with various difficulty levels. Just because I did not wanna finish in 2 hours, I have voted for the longest one. And because I travel alone, it has been decided which one I have to accomplish :)
And this was the orange route from the visitor center, then the white one and at the end the gray one. I messed up the picture, the orange brush is my trip. When anyone interested in the original routes, can have a look above on the link. Approx. 13 km, 500 meters height difference (which was mostly done in 2-3 km :o) in 6 hours.

Jöjjenek az állomások. A kiindulási pont mellett volt egy immár megszokott, de még megunhatatlan torony, temető közepén természetesen :)
Here comes the stations. Next to the visitor center there is an already common, but still not boring round tower, of course in the middle of a cemetery. :)

  

A torony és az alsó tó között erdőben vezetett az út, tele mohával benőtt fákkal és valami ugráló kecskeszerű állattal.
Between the tower and the Lower Lake the road went through a forest, full with moss covered trees and some jumping goat-like creature.

Bocsi a rossz minőségért, megártott az esti Guinness :D

Sorry for the bad quality, maybe the Guinness at the previous evening was too much :D


Az alsó tó picurka, de szerethető :)
The Lower Lake is small, but very loveable :)

  

A két tó között olyan csodát láttam, mint még soha: lucskos talaj mohával borítva és csupasz fákkal (igen, letértem az útról, hogy fotózhassak :)). Rögtön a lápvidék jutott eszembe A gyűrűk urából, igaz ez szép, az meg ijesztő volt :)
Between the two lakes I have seen such a wonder, what never before: very wet, prociduous ground covered with moss and slim white bald trees (yes, I went off the road to take pictures :)). Immediately the moorland from LOTR popped up, however this was nice, that one was rather scary :)

  

A Poulanass vízesés - The Poulanass Waterfall:

  

Na és most jött a neheze... egy nagyon sötét fenyőerdős részen fapallókon (amikbe U alakú szegecseket vertek, hogy ne csússzon) felfelé a csúcsig. Darth Vader megint felbukkant, a végén már levegőt nem kaptam... ami valszeg feltűnt a lefelé tartó úriembernek, aki nevetve annyit mondott "már közel a csúcs!". 

And here comes the heavy part... through a very dark pine forest on wooden planks (it was decorated with U-shape rivets to avoid slippery) to the top. Darth Vader showed himself again, at the end I could hardly breathe... which most probably appeared to the gentleman coming down, because he was laughing and telling me "you are near the top!"

Na és amikor az ember lánya azt hiszi, hogy túl van a nehezén, akkor jön a neheze: gerinctúra felfelé, baromi nagy szélben, egészen a felhők közé :) De a látvány kárpótolt mindenért, a velem szembejövőket is az eszkimó-outletben beszerzett ruházatom (szőrmés kapucni).
A nap hőse díjat egy ellenkező írányból jövő francia hölgy kapta: nagy hátizsákkal a hátán közeledett és hallom, hogy magába beszél. Mi a fene... majd a hátizák megmozdul: egy kisgyerek volt benne! Abszolút tisztelet egy egyedül túrázó anyukának, hátán a gyerekkel, felfelé!
Well, when you think you are over the hard part, then comes the most difficult slice: spine trip in bloody big wind, up to the clouds :) But the panorama compensated me for everything, and also the guys coming from the opposite direction, who could have a look on my clothes bought in eskimo-outlet (hood with fur).
Hero of the day award goes to a French lady, who came towards me with a big backsack and I could hear, she is speaking... wtf... and suddenly the backpack made a motion: a little kid was in it! Absolute respect to a mother hiking alone and lugging her baby on her back, upstairs!

  

  

  

  

Itt már lefelé megy az út, a fapallók eltűntek, helyette sziklás út következett egészen egy fa hídig (ez volt a fordulópont, innentől a tavak másik oldalán vezetett vissza és lefelé az eleinte nagy sziklás majd kicsi és közepes köves út).
Here the road went already downstairs, the wooden planks have been disappeared, instead of them stony road was the next till a wooden bridge (this was the endpoint, from here the road headed on the other side of the lakes, downstairs on big rocks, later on middle-size and small stones)

  

    

  

A sziklás lefelé ereszkedés csak pár kilométer volt (marha nagy dicséret a térdeimnek!), ezután nagyon laza erdőben sétálás következett a felső tó mentén. Hihi, szembejött velem 2 csuromvizes kutya (gazdi is tartozott hozzájuk, de ő nem volt említésre méltó)... hogy lehet ennyire lökött a 2 dög, ilyen hidegben a tóban lubickolni? :D
Coming down on rocks was only a few kilometers (bloody big praise to my knees!), after that it was a very easy walk in the forest, next to the Upper Lake. Hihi, two totally wet dogs run towards me (they had an owner too, but he is not really worth to mention)... how can 2 devils be so idiot, swimming in such a cold weather? :D

  

  

De a nap állatkája nem az ugraburga zerge és nem is a vizes kutyák, hanem ez a sárga hasú madár: egészen közel merészkedett, sőőőőt, megkopogtatta 2x a cipőmet. Sajnos semmi kaja nem volt már nálam :(

The animal of the day isn't the jumping goat or the wet dogs, but this orange-belly bird: he dared to come very close, even poked my shoes two times. Unfortunately no food left to share :(

És végre egy kis ír naplemente! Az első képért majdnem elkapott a rendőr: annyira megörültem, hogy végre naplementét látok, hogy gyorsan leálltam a kocsival. A baj csak az volt, hogy az út másik oldalán lehetett csak megállni és záróvonal volt :o 1 perccel később jött a rendőrautó és szépen megállt ő is. És vártak, hogy mit csinálok (a kocsi egyértelműen mutatta, hogy honnan jöttem, de ugye nem látták az kihágást). Nagy nehezen megfordítottam az autót és szabályosan elindultam, ők meg utánam. Hála égnek nem állítottak meg, huuuh. Ennek köszönhetően a GPS elvitt hegyen-völgyön át, született még egy kép :) Remélem mindenki látja a bocikat a második fotón!
And finally a little bit Irish sunset! Because of the first photo the police nearly caught me: I was so happy to see a sunset, that immediately stopped my car. Unfortunately I could do it only on the other side of the road, through a solid white line. :o 1 minute later the police car came and stopped behind me. And they were waiting, what will I do (my car's arrangement showed without doubt from which direction I came, but they did not see the disorder). With some difficulties I could turn around and get the proper direction, and they came after me. Thanks god they did not stop me, huuuuh. And because of this maneuver my GPS brought me home throough small and narrow country roads, the second picture was taken there. I really hope that everybody can see the cows on it!